chapter 10. – Come as you are

chapter 10. – Come as you are ✈

http://www.youtube.com/watch?v=ktOvvDfAy34
http://www.youtube.com/watch?v=B0Ht7R8SO00
http://www.youtube.com/watch?v=ADyWC1r4y2Q
http://www.youtube.com/watch?v=xLEDlWLlvqU
http://www.youtube.com/watch?v=_mMb3s1ytAc
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=karJiJz5Cls
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=edlFTmPXLKc&NR=1

Drága barátnőimnek, Amynek és Nikinek. Lányok, iszonyú boldog vagyok. Mázlisták vagytok. Nagyon is. Köszönök minden támogatást, amit valaha is kaptam tőletek, iszonyú sokat jelentetek nekem.  Imádlak titeket. (L)

Ez nem ide való lenne, de köszönöm Karcsikának is, aki most nagyon, de nagyon sokat segített, tartotta bennem a lelket és kiönthettem neki a szívem. Köszönöm! : )

A zenéket csak ajánlani tudom, lehet nem fog tetszeni, de így legalább kicsit nyilvánvalóbb lesz a jelenlegi hangulatom.: ) Jó olvasást: Anna.

Mosolyogtam. Itt miért olyan könnyű minden? Az élet, a barátok, a szülők… a. Szerelem. Legalább is a folytonos mosolygás, indok nélkül és a szakadatlan rá gondolás az szerelem, nem?! Ryan. A mosolya. A szeme. A hangja. Ryan. A stílusa. A kedvessége. Ryan. Beleszerettem.

Anna tapsikolt, sikítozott, ugrált, nevetett. Igen, közöltem vele, hogy valószínűleg ez az ábra. Igen, aztán csekkolta a facebook-on. És igen… áldását adta ránk. Zavarba jöttem, rákvörös lettem.
- Most jön a baráti jó tanács – hadarta vigyorogva – Ne szúrd el, mint én mindig, - kicsit visszafogta a mosolygást, és könnyek szöktek a szemébe. Ő volt az, akinek nem jött össze, bármennyire is akarta volna. És kezdett ebbe beletörődni, ami a legrosszabb volt. – ne hagyd magad. Küzdj. – bíztatóan elmosolyodott. – Hidd el, annyira lenyűgöző lány vagy, hogy az hihetetlen.

Anna szavai annyira őszinték voltak, hogy elhittem. Végre magabiztosnak éreztem magam. Bármire képes lettem volna. Vagyis úgy éreztem, amíg meg nem csörrent a telefonom, és bele nem szólt Ryan. A hangjától kirázott a hideg, remegtem az idegességtől. A szívem gyorsan kalimpált, és a lélegzésem felgyorsult.
- Szia. – szóltam bele halkan.
- Szia, Léna. Őő izé. Azt szeretném megkérdezni, hogy – megköszörülte a torkát. A szívem a torkomban dobogott. – nem lenne kedved eljönni holnap velem moziba? Biztos lesz valami jó film, amit megnézhetnénk együtt. Horror, vagy romantikus, vagy valami vicces. – hadarta. A felismerés felvillant bennem. Ez. Egy. RANDI!
- P-persze – mondtam gyorsan. – Mikor? Mármint, hánykor?
- Érted megyek. Kettőre. Délután kettőre. – remegett meg a hangja.
- Gondoltam. – mondtam vigyorogva.
- Akkor holnap. Szia. – gyorsan lerakta a telefont, még mielőtt elköszönhettem volna. A lélegzésem egy pillanatra leállt, és testemet átjárta a felhőtlen boldogság. Mintha repültem volna. Mennyei érzés. Annyira vágytam erre, és annyira… Szavakba nem lehet önteni érzés. Anna kíváncsi szemekkel nézett rám. Széles mosoly húzódott végig az arcomon.
- RANDIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII – üvöltötte el magát azonnal. – Szedd össze a ruháid, és csinálj nekem divatbemutatót anyám, mert életed legjobb randijára készítelek fel!  - mosolygott lelkesen. A szeme csillogott. – Ennél már csak az lenne jobb, ha ebben ott tudnék segédkezni.
-Hát… gyere el! Még van egy hónap a szünetből. Anyukád imád. Megoldjuk. Tuti elengednek majd!
- Majd megbeszéljük… De ennél van sokkal fontosabb témánk is! Csipkedd magad, szedd elő a legjobb ruháid, zene és nyomassad nekem!

És igen. Divatbemutató, ordító zene, web kamerába. Sírva nevetések. Mintha csak otthon lettem volna egy pizsi bulin.
A hangsúly viszont a távolságon volt. Túl nagy volt.

~**~

13.24. A gyomromban a kis pillangók megállás nélkül repdestek. A torkomban a szívem dobogott. A fejemben össze-vissza váltakoztak a gondolatok. A pulcsim ujját egyszer le, aztán felhúzogattam. A pólóm nyújtogattam, az övem piszkálgattam. A cipőm ki és bekötöttem. A farmerem szárát igazgattam. A hajam ellenőriztem. A fogam mostam meg, a mai nap folyamán ötödszörre. És az idő minél több dolgot csinál annál lassabban telt.

Csöngettek. A szívem az eddiginél is gyorsabban vert. Gyorsan az órára pillantottam. 14.02. Az ajtóhoz szaladtam, majd kinyitottam. Vidám arccal bámult rám, egy kék pólóban, színben hozzápasszoló farmerban, és a kedvenc cipőjében.
- Késtél. – mondtam lazán.
- Sajnálom, az én órám szerint – rápillantott, majd várt pár másodpercet. – Pont jókor érkeztem. Sőt, még négy másodperccel hamarabb is. Mehetünk? – kérdezte gyorsan.
- Persze. – bezártam az ajtót, és elindultunk.

Lejártuk a lábunkat. Minden idióta boltba bementünk ahol nagyon idióta kiegészítők voltak. Óriás napszemüvegek, amikben úgy néztünk ki, mint a légy. Ódivatú napszemüvegek, és hatalmas kalapok. Mindent felpróbáltunk, rengeteg képet készítettünk. Fájt a hasam a folyamatos nevetéstől. A boldogság minden porcikámat feltöltötte. Nem éreztem, hogy fáj a lábam a sok sétától, vagy, a kialvatlanságom.

Hazafelé sétáltunk. Tudtam, hogy tíz percen belül otthon leszek. De már szinte teljesen sötét volt. Féltíz körül lehetett. Az egész délutánomat rá fordítottam. Néztem, ahogy sétáltunk egymás mellett. Már csak a körvonalai látszódtak. A közvilágítás fényébe burkolóztunk.

A lakásunk előtt voltunk. Nem akartam bemenni. Vele akartam lenni. Szembe álltunk egymással. Felnéztem rá. A cipőjét bámulta, majd zavartan felnézett.
- Ryan. Én… - nem tudtam folytatni. Gyorsan magához húzott és megcsókolt. Sorosan körülölelte a derekam, én pedig a nyakára kulcsoltam kezeimet. A repkedő pillangók a gyomromban hirtelen lüktetésbe kezdtek, a szívemről egy hatalmas kőzuhatag tartott a semmibe. A lélegzetem is elállt. Mennyei boldogság.

Mikor elengedett kicsit megszédültem. Alig bírtam felfogni, hogy ez megtörtént.
- Léna én. Szerelmes vagyok beléd. Nagyon.
Megölelt, majd adott egy puszit a számra. Alig akart elengedni.  Én pedig folyamatosan mosolyogtam. A mellkasára hajtottam a fejem.
- El se tudod képzelni milyen régóta vágyom erre…

F*ck!



Na szóval akkor....
Holnap költözöm a koleszba. Se gép, se net, se élet.
Nagyon nagyon remélem, hogy megtudjuk oldani a frisselgetést. Nagyon nagyon nagyon remélem.
Ez persze függ a tanulnivalóktól is. Hát..mit ne mondjak, húzós évnek nézünk elébe....Út Londonba (Nus is jön), infó érettségi, nyelvvizsga stb., legalábbis nekem, Nusi terveiről nem tudok.

DE! Nem lenne szívem abbahagyni a blogot és őszintén, nem is bírnám ki nélküle. Lehet ritkábban, de lesznek frissek!Jelenlegi helyzetben Anna minden reményem.
Köszönet a kommentekért, az érdeklődésért és a támogatásért!:)

xoxo.

khhmmm, DEAR STUDENT HOSTEL....

FUCK YOU! ;D

~Amy

 Kérdés: Hogy tetszik az új fejléc?:)