Chapter 7. -Home, sweet home.

Halló, halló ez itt a tollfelvásárló! Dunnákat, párnákat, kacsatollat,libatollat :DD Oké tudom, hogy nem vagyok vicces.   

Új fejezettel jelentkezem, ami most teljesen az én művem. :) Nem tudom mit mondhatnék...remélem tetszeni fog. :)
Katt ide-- >http://www.facebook.com/pages/Sunshine-Of-London/305817259449172?ref=hl

xo.

Chapter 7-Home, sweet home.

Egy olyan tipikus brit tégla ház előtt álltunk meg, aminek hatalmas ablakai vannak. Így ránézésre két szintes lehet. Az ajtó ugyan nem piros, ahogy vártam, de talán sikerül rávennem Dave-et, hogy fessük át. Nem vagyunk messze a városközponttól, épp csak nem jut el idáig a City zaja.  Ahogyan szétnézek észreveszem, hogy az utcában állandó a nyüzsgés. A gyerekek kint játszanak az utcán, a szülők a kapu előtt beszélgetnek és csak akkor jönnek rá, hogy csemetéik is itt vannak, amikor el halad az utcában egy-egy autó, de akkor aztán úgy ordítanak, mint akinek elefántcsorda haladt át a lábán. Otthon érzem magam. Eszembe jut, amikor régen én játszottam ugyanígy kint az utca közepén. Magyarországon.
- Nem egy leányálom, mi?- vág oldalba óvatosan Danny, mire Davidtől bezsebel egy nyakast.
- Kíváncsi leszek arra a házra, amit te veszel a SAJÁT pénzedből.- mondja neki bőröndömmel a kezében és elindul befelé. Dan csak szemforgatva közelebb hajol hozzám és a fülembe suttog:- Legalább közel van a Soho.-kacsint rám játékosan.

Nos, London ugye világváros, ahol mindenféle nemzetiségű nép megtalálható. A különböző népcsoportok általában egymás szomszédságában telepednek le. Viszont, amikor az ember egész napos robotolás után egy kis kikapcsolódásra vágyik, ami nála a táncot, zenét, ivászatot, éttermet és egyebeket jelent akkor csakis egy helyre megy, oda ahol a nemzetek találkoznak. Na ez a Soho. Tömény bulizás és luxus. Régen megszállottan arra a részre akartam költözni, hisz ott fordul meg a legtöbb sztár.Kis hülye voltam tudom, de tizenkét évesen melyik kislány nem ezt gondolná?

Ábrándozásomból hirtelen felébredve családom után indulok. Az ajtón belépve még a szám is tátva marad. Az ember el sem hinné, hogy ez a ház így nézhet ki belülről.  Hatalmas. Amint belépek, egy nappali fogad. De még milyen! Az egész házban a barna és a fehér árnyalatai dominálnak. A nappaliban helyet foglal egy nagyobb és egy kisebb kanapé, egy fotel és ami a legjobban vonzza a szememet, egy kis kandalló. Elképzelem, ahogy télen itt ülök egy bögre forrócsokival és egy könyvvel a kezemben, miközben kint nagy pelyhekben hull a hó. Imádom.

 

- A te szobád az emeleten van.- karolja át David a vállam.- Danny kuckója is ott van, az enyém viszont a földszinten.  Az emelet a kettőtöké, én csak néha napján teszem be oda a lábam. Igazából félek mi várna rám ott. -húzza mosolyra a száját, de nekem más ragadja meg a figyelmemet.
- Várj!-nézek rá felhúzott szemöldökkel.- Azt mondod van szobám?? Mármint direkt nekem berendezve? Én azt hittem kapok valami vendégszoba félét.
-Ugyan kicsim -húz magához,mire én megadóan hozzábújok.- Mióta tudom, hogy létezel minden házunkban volt egy szoba, csak neked. Valahogy éreztem, hogy egyszer rád találunk.
- Jajj ne már! Utálok sírni.- nevetek fel. Könnyes szememen keresztül alig látok,de azért nyomok egy puszit az arcára. - Hol van Danny?- fordulok körbe a nappaliban, nem látom sehol.
- Mikor lettem én ilyen érzelgős?-suttog maga elé elképedve, majd mint aki álomból riad fel rám néz.-Ohh, felvitettem vele a cuccaid. Szóval kíváncsi a birodalmára, kisasszony?-tartja a karját,én pedig nevetve belé karolok.

- Ne számíts valami nagy dologra! Mivel nem ismertelek nem tudtam melyik a kedvenc színed, milyen dolgokat szeretsz. Így a húgom, a nagynénéd lánya segített berendezni. Ha nem tetszik csak szólj és...
-Dave, vegyél levegőt!- kuncogok. - Biztosan tetszeni fog, nyugi.
-Igen, Apa vegyél levegőt! Hallottad a ház Úrnőjét.- kacsint rám bátyám.- Na kinyitod végre?- olyan mint Ádám ajándékbontás előtt, karácsonykor. Nagy levegőt véve lenyomom a kilincset, és benyitok.

  

Egy kicsi, de otthonos szoba fogad. A falak lila és fehér színben pompáznak, ahogyan az ágyneműm is. A franciaágy mellett két oldalon egy-egy fehér szekrény van polcokkal. Bal oldalt a hatalmas ablak alatt egy színekben ide illő komód áll, másik oldalt pedig egy íróasztal szintén színben passzoló székekkel. Az ággyal szemben a falon van egy kisebb plazma tévé, alatta egy kisebb házimozi rendszerrel. Arrébb látok két ajtót, az egyiken egész alakos tükör lóg. Benézve egy gardróbót pillantok meg. Nem nagy, de lényegesen nagyobb, mint az otthoni szekrényem.

- A másik ajtó mögött mi van?- fordulok David felé.
- Sully és Mike a Szörny Rt-ből. Be ne nyiss! Még a végén megesznek.- szól be Danny, mire középső ujjam felmutatva ismertetem az egyezményes jelet, ami minden nyelven ugyanazt jelent.
- Pedig reménykedtem, hogy a nagy és erős bátyám megvéd.- sóhajtok fejet csóválva, tettetett elkeseredettséggel.
- Hol van neked nagy és erős bátyád?- néz körül a szobában kutatva Dave, majd pillantása megállapodik a jómadáron. - Ja, hogy ő??!!
-Én is szeretlek titeket.- horkant az érintett. - Megnézed még ma?

Nyelvemet nyújtogatva nyomom le a kilincset. Érzem, ahogyan a szám O alakúra nyúlik. Külön fürdőszoba.

- Wííííí.- vigyorogva nézek szét a szintén lila fürdőben. Eléggé kicsi de nekem pont elég.  Kifordulva a helyiségből nekifutásból vetődöm az ágyamra. Imádom ezt a szobát. Mosolyogva, csukott szemekkel hallgatom a sutyorgást.

- Szerinted tetszik neki?
- Drága Apukám, értek a nők nyelvén! A királylány imádja.
- Milyen nő? Ismersz te NŐKET? Én eddig csak lányokról tudok.- hallom ahogyan megveregeti a vállát. - Nyugalom fiam, eljön annak is az ideje. - valaki becsukja az ajtót, míg a másik mellém fekszik.
- Hahó!- bökdös meg.- Nehogy elaludj nekem, hé! (szerk.:Ez is miattad van Vitéz úrfi! Rám ragasztod a beszéd stílusodat.)
- Mi van, Dan?- fél szemmel lesek rá.
- Azon gondolkodtam - kezdi, de nem néz rám, szüntelenül a plafont bámulja- van-e kedved eljönni velünk kocsmázni?
- Kik azok a 'velünk'?
- Hát a haverjaim. Megígértem, hogy bemutatom a csodaszép hugicámat.- nem tudom kitől tanulta ezt a kaján nézést, de hogy ijesztő az biztos.
- Először is: menj szemészhez!- vágom oldalba.- Másodszor pedig , nem lenne baj, ha ezt most kihagynám? Még ki kell pakoljak és igazából most nincs sok kedvem bárhová is menni.- húzom el a számat.- Ne haragudj!
- Nem haragszom. Igazából gondoltam, hogy elfáradtál.
- Legközelebb oda viszel, ahova akarsz. -mondom neki, miközben feláll.
- Oh, tényleg? - emelgeti a szemöldökét vigyorogva.
-  Rohanj, mielőtt hozzád vágok valamit! - látszólag szótfogad, de mielőtt kilépne azért hozzám vágja Gyuszit, akit a bőrönd tetején hagytam. Nem akartam szegényt táskákba passzírozni, had lásson világot. :) - Ha még egyszer fájdalmat okozol neki, kasztrállak! -ha a szemeimmel ölni lehetne, az ajtóban álló idióta már a földön vergődne kínjában.
- Szerintem észrevetted már te is, de a biztonság kedvéért megsúgom: Az a majom NEM ÉL. PLÜSS. Nem érez fájdalmat és az sem érdekli, ha nem lát semmit Londonból. - hahaha. Milyen vicces! Ha most nem iszkolt volna ki az ajtón, félő lett volna, hogy tényleg kárt teszek benne.

****

- Eszméletlen a szobád! Nekem miért nincs ilyen? - Anna és az ő roppant fogós kérdései. Akkor mit szólna, ha élőben látná?
- Biztos nem érdemled meg. - nyújtom a nyelvem a kamerának.
- Muszáj mindig szapulni? - néz rám szemrehányóan. - Nem hogy inkább megmondanád merre van a bátyád!
- Nem tudom hazajött-e már. Kocsmázni volt. - rántottam vállat. -De várj! DANNYYYYY!
- Nagyon nehéz lett volna kimenni, ahelyett, hogy ordítasz, mint a fába szorult féreg, mi?-épp visszaszólnék valamit, amikor az emlegetett szamár beront az ajtón.
- Mit óhajt hercegnő? -hajol meg előttem, mint azokban az őskori filmekben.
- Anna keresett.- bökök a laptop felé, mire megfogja a szoba másik végében lévő kis fotelt és áthúzza mellém.
- Hey!- integet vigyorogva a cseppfolyós állapotban lévő lánynak.
- Annyira cuki. -sóhajt álmodozva, de azért visszaköszön.- Hii!
- Köszönöm, aranyos vagy.- válaszol neki Danny mosolyogva az anyanyelvünkön, erre én felcsuklok a röhögéstől. Ez a hülye azt hiszi nem tud magyarul.
-  Öhh izéé...-zavarában azt sem tudja hova nézzen.- Én nekem... most mennem kell.. azt hiszem.- hadarja, azzal puszit küldve kijelentkezik a programból. A röhögés olyan erővel bukik ki belőlem,hogy ha a bátyám nem ül mellettem, akkor nem az ölébe dőlök, hanem valószínűleg a fejem összetalálkozik a padlóval.

Hát..érdekes életnek nézünk elébe.

-Amy H.

Kaphatok egy pár komit? Mondjuk egy icipicivel többet, mint eddig? :)